Koronavírus: külföldi és itthoni magyarok.

Az emberek elégedetlenek. Mindig. Valaki a rendeleteket, valaki azoknak a hiányát szidja. Valaki retteg a koronavírustól, valaki felesleges hisztériának tartja az egészet. Volt, aki még a vírus létezését sem volt hajlandó elismerni.
Valaki pánikkeltő cikkeket posztol, mások pedig az okoskodókról okoskodnak bejegyzéseikben. De szerencsére akad néhány olyan is, aki nem játszik járványügyi szakértőt, elfogadja a kialakult helyzetet, és igyekszik a lehető legtöbbet kihozni ebből a kényelmetlen helyzetből.

Ez Magyarország. De nemcsak itthon hoztak drasztikusnak tűnő intézkedéseket, hanem az egész világon vannak elszenvedői a kialakult helyzetnek. Külföldön élő magyarokat kérdeztem meg az ország intézkedéseiről, az ezzel kapcsolatos véleményükről, valamint, hogy mennyire érzik veszélyeztetettnek magukat az országban.
Németország (Neuötting). Az itthoni rendelkezésektől eltérően hamar döntöttek a szórakozóhelyek, iskolák mihamarabbi bezárásáról. Az emberek belátták a helyzet komolyságát, elfogadták a helyzetet. Nincs pánik, mindenki fegyelmezetten viselkedik.
A. (46) szerint senki nem lepődik meg, ha az utcán kószáló embertől megkérdezik, mégis mit keres idekint, járvány van. Neki is blokkal kellett igazolnia, hogy csak a gyógyszertárba és a pékségbe igyekezett. Már indul is haza. Kellemetlen élmények ezek, mégis elfogadja és helyesnek tartja a drasztikusnak tűnő intézkedéseket, főleg az ottani nagyszámú megfertőződések miatt.

Ausztria (Rohbrach és Kundl). T (47) és N. (27) hasonlókat ír le. Néhány elvetemült fosztogat (liszttel, cukorral, tésztával és a wc-papírral az élen), de a legtöbben felfogják, hogy nem fenyegeti őket az a veszély, hogy az erdőben kell falevelet gyűjtögetniük ínséges időkre. A szórakozóhelyek, iskolák bezártak.
Távoktatás van. És kijárási tilalom. Ha nem tudod igazolni, hogy dolgozni mész, akkor akár a 2000 eurót meghaladó büntetéssel kell számolnod. És habár itt is nem érzik magukat különösen veszélyeztetettnek, mégis indokoltnak tartják az intézkedéseket, hogy mielőbb kikecmeregjen ebből az ország.

Anglia (Wembley). Á. (29) szerint előbb-utóbb mindenki elkapja a vírust. Ennek ellenére úgy érzi, hogy a legtöbb fiatal nem foglalkozik vele; „amíg valamelyik ismerősük, idősebb hozzátartójuk meg nem betegszik” – teszi hozzá. Senki nem számolt azzal, hogy Angliában az „utolsó pillanatban” zárják be az éttermeket, szórakozóhelyeket, illetve sokáig el sem gondolkodnak a távoktatáson. Gyakorlatilag hetekig mindenki ugyanúgy élte az életét, mint eddig. Leszámítva a liszt-cukor-tészta szentháromság, és persze a budipapír felvásárlását. Azért bőven akadtak olyanok is, Á.-t is beleértve, akik további szigorításokat várnak.

Norvégia (Bergen). A skandináv országban élő E. (30) nem érzi magát veszélyeztetettnek, de nem akar vírushordozóvá válni, más embereket megfertőzni. Nem bánja, hogy bezártak az éttermek, bárok, szórakozóhelyek. A boltok nyitva vannak, nem szenvednek hiányt élelmiszerekben, még a karantén bevezetése óta megnőtt vásárlási láz ellenére sem. A távoktatás laza, nem hajtják agyon a gyerekeket – bár a skandináv országok régóta méltán híresek diákbarát oktatási módszereikről. Az itteni intézkedéseket azonban sajnos nem mindenki veszi komolyan – E. további szigorításokat szorgalmaz.

Ciprus (Páfosz). Délre repülve, ezen a mediterrán szigeten azonban egészen megdöbbentő intézkedéseket tapasztalunk. Z. (28) azt mondja, hogy egy 1-től 10-es veszélyeztetettségi skálán 5 pontot adna magának. Vagy elkapom, vagy nem.
Az alapvetően laza országban talán senki nem számolt az európai színvonalon is kiemelkedően gyors és szigorú intézkedésekkel. Olaszország után Ciprus a világ második országa, amely népességével arányosan a legtöbb koronavírus tesztet végzi. A belépés kizárólag ciprusi állampolgároknak, illetve hivatalos tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek megengedett – kizárólag négy napnál nem régebbi igazolással, miszerint nem hordozza a vírust.  A főleg turizmusra építő országban minden szórakozóhely, bár, étterem, hotel bezárt – aki nyitva próbált maradni, borsos büntetéssel számolhatott. Az emberek tartanak, hiszen parányi sziget ez. Mégis fegyelmezettek, nem keltenek pánikot, az ésszerűség keretein belül vásárolnak. Az ország gyors és szigorú intézkedéseivel a legtöbb lakos, így Z. is egyetért.

USA (Delaware állam, Claymont). Habár Ciprus gyors intézkedéseit személy szerint más országoktól vártam, az Egyesül Államok is hamar szigorított szabályain, ugyanis az országba a járvány terjedésének felgyorsulása óta csak amerikai állampolgárok léphetnek be, de utazni is csak bizonyos országokba volt megengedett. Késve zártak be az éttermek és a szórakozóhelyek, de kárpótolja az embereket a „drive thru” koronavírus teszt, ahova előzetes bejelentkezés után bárki indulhat.  Kijárási tilalom nincs, de természetesen – akár csak a világ bármely pontján – az embereket az otthon maradásra buzdítják. Az itt élő A. (47) és családja is támogatja az intézkedéseket.

Ausztrália (Melbourne). Pár hónapja él a kenguruk földjén G. (24), aki maga is meglepődött a korai rendelkezések hiányán. Úgy látja, hogy az emberek – az itt élő ázsiaiakat, valamint az ő olasz útlevelét leszámítva – nem tartanak. A vírusról csak a kifosztott boltok és az elvétett intézkedések – repülőtereket, illetve kikötőkben történő lázmérőzések tanúskodnak. A szórakozóhelyek, iskolák csak hetekkel az európai intézmények után zárták be kapuikat. A sziget elhagyását azonban az ország csak sürgős esetben támogatja. A külföldön élő magyarok közül G. volt a legelégedetlenebb az intézkedések szigorúságát illetően.

Új-Zéland (Wellington). A felsorolt országok közül a legkevesebb megbetegedést Új-Zéland tudhatja magáénak. E. (27) szerint „ezen a földrajzi adottságaiból adódóan elszigetelt országban a vírus később fog betetőzni, mint Európában”. Úgy látja, hogy a társadalmi felelősségvállalás jól megmutatkozik az itt élőkben. Nem változott az emberek hangulata, de a világ országait látva komolyan veszik a vírust és készek követni a rendelkezéseket (mint a nemrég itt is bevezetett kijárási tilalmat). E. életkorának, valamint az emberek felelősségteljes viselkedésének köszönhetően nem érzi magát veszélyeztetettnek.

Nyolc országban élő magyar támogatta, illetve szorgalmazta a szigorú intézkedéseket. A legtöbb helyen az emberek fegyelmezettségéről, felelősségteljes hozzáállásáról informálódhatunk. Nem pánikról. Nem esztelen élelmiszer-felhalmozásról. De nem is a járvány elbagatelizálásáról. A társadalmi felelősségvállalásról. És itthon? Itthon kikérik maguknak. „Nekem ne mondja meg senki, hogy mikor mehetek ki…” / „Én fiatal vagyok, átvészelem…” / „Fel van fújva az egész, nem olyan drasztikus a helyzet…”.
Azt hiszem, ezek az állampolgárok valóban készek szabadon élni. A közös felelősségvállalás, egymás óvása helyett magukat védik. A szabadságukat. Készek kilépni abból a társadalmi életből, ami – főleg a 21. században – mindenki biztonságát szolgálni hivatott. Úgy gondolom, ezen embertársaink a kórházi segítséget is vissza fogják utasítani, ha jövendöléseiknek az ellentéte igazolódik be, és helyet adnak azoknak, akik elhitték, hogy a koronavírus létezik.