Ahány tanár és tanuló, annyi vélemény van arról is, hogy a nyelvtanulás során mely készségekre kell a legnagyobb hangsúlyt helyezni: olvasás, írás, kommunikáció, hallásértés vagy épp a szókincsfejlesztés. A legjobb természetesen, ha egyiket sem hanyagoljuk el, ugyanis a stabil, magabiztos nyelvtudás mindegyik készség megszerzésének feltétele. Ebben a cikkben azonban a szókincs témáját járjuk körül; egészen pontosan azt, hogy miként változhat egy szónak az értelmezése attól függően, hogy melyik országból, akár annak is mely területéről származik a személy, akivel a diskurzust folytatjuk. Saját tapasztalatok következnek.

Csupán pár hónapja dolgoztam Cipruson, de az hamar egyértelművé vált, hogy a régebbi angol gyarmatszigetet elsősorban az esős Egyesült Királyság napfényre vágyó lakói látogatják. Leggyakrabban angolokkal találkoztam, de szép számmal akadtak skótok, írek és walesi turisták is. (Gyakran az első itteni látogatás után kedvet kaptak a letelepüléshez, és csak pár lenge ruhadarabért repültek haza.)
Azonban Ciprus nemcsak a felhős országok lakóit csábítja oda; Európa minden részéről érkeznek a fürdőruhával és milliófaktoros naptejjel felszerelt fiatalok. Romániai volt például az a csoport, amelyik árnyék és frissítő reményében sétált be az étterem teraszára, ahol pár hétig kisegítettem. Néhányan azonban nem azt kapták, amire számítottak.

1. Lemonade. Ránézve egyértelműen limonádénak fordítanánk ezt a szót. Az ital, amit mindannyian régóta és jól ismerünk. Hagyományosan a frissen facsart citrom (napjainkban gyakorlatilag bármilyen gyümölcs) aromája keveredik egy kis cukorral (diétázóknak édesítőszerrel), hideg szódával (esetleg szénsavmentes ásványvízzel), amit aztán a pohárhoz koccanó jégkockák hűtenek nekünk, amíg meg nem isszuk az egészet.
Valószínűleg ilyesmire számítottak a fentebb említett fiatalok is, azonban legnagyobb csalódásukra a rendelésüket rögzítő skót hölgy egy-egy 7up-ot helyezett eléjük. Habár értetlenül piszkálták jégkockákkal tömött és citromkarikákkal díszített poharaikat, végül nem tették szóvá a dolgot.
A félreértés oka. Ha bármely angolszász országban lemonade-et rendelünk, akkor szinte biztos, hogy egy 7up vagy sprite időitalt fogunk kapni. Miért? Ezek az italok citrom (lemon) és lime ízesítésűek; az ade rag pedig, valamilyen lehetséges ízesítéshez hozzáadva magát az ital nevét fogja jelölni. Így születnek meg a lemonade, limeade, vagy akár a cherryade szavaik.

A tanulság, hogy külföldön járva érdemes pontosítanunk, hogy tulajdonképpen milyen italt is szeretnénk fogyasztani, nehogy csalódás érjen bennünket az üdítőnk megérkezésekor. De milyen lehetőségeink vannak, ha hideg szomjoltónkat valamilyen forró italra cserélnénk? Ha valaki Angliát említi, akkor a legtöbbeknek a klasszikus délutáni tea jut eszébe, amelyhez a legtöbben tejet is öntenek. Ehhez kapcsolódik az az eset is, mikor egy kedves angol ismerősöm azt mondta, hogy „I am buying us tea tonight” (szó szerint: „Meghívom magunkat egy teára este”.)

2. Tea. Ha ezt a szót magyarra fordítjuk, – megkapva az azonos tea szót – akkor egy forró, a legkülönbözőbb ízekben és változatokban kapható, általában cukorral (vagy édesítőszerrel, mézzel), esetleg citrommal fogyasztandó italra asszociálunk. Sokan hallottunk ugyan a fekete tea tejjel való vegyítéséről is, de ettől a verziótól sokan elhatárolódnak (pedig nagyon finom).
Igent mondva a meghívásra, az aznapi munkát követő könnyed vacsora és pihenés után vidáman készülődtem az esti kiruccanásra a lakásunkhoz közeli kikötőbe. Az itallap hosszas böngészésének végén a választásom egy egyszerű gyümölcsteára esett. A valósággal csak akkor szembesültem, mikor a barátnőm kérdőn kémlelte értetlenkedő arckifejezésemet teljes vacsorarendelésének leadása után. „Én már vacsoráztam…” – gondoltam magamban.
A félreértés oka. Az nem meglepő, hogy a hagyományos délutáni teázás során az angolok kekszet, süteményt, esetleg valamilyen egyszerű snack-et is fogyasztanak. A tea szó így nemcsak magát az italt jelöli, hanem egy könnyed étkezést is, amelyet előszeretettel használnak az este öt és hét óra között fogyasztandó, általában főtt vacsora megjelölésére is. (Ezzel a kifejezéssel Anglia északi részén, valamint Skóciában gyakrabban találkozhatunk.)

Megbeszélve végül a félreértés okát, jót nevettünk, és megegyeztünk, hogy a tea mellé azért én is eszem valamilyen édességet. Végigböngészve a desszert menüt, egy sajttorta mellett döntöttem, amellyel a pincér nem sokkal a rendelésem után az asztalomhoz sietett. Barátnőm vidáman jegyezte meg, hogy „Your pudding is here.” (szó szerint: „Itt van a pudingod”.) Az első gondolatom az volt, hogy én sajttortát rendeltem.

3. Pudding. Ezt a szót tulajdonképpen le sem kell fordítanunk, ugyanis ejtésében teljesen megegyezik a magyarban is használt puding szóval. Hagyományosan talán mindenki a csokis, vaníliás és epres ízesítésekre gondol, de találkozhatunk egzotikusabb változatokkal is. Egy kis tejszínhabbal a tetején sok gyerek (és felnőtt) kedvence, valamint tökéletes töltelék süteményekhez.
Habár magam nem használtam a szót más értelemben, hamar egyértelművé vált, hogy tulajdonképpen itt most nem a magyarok által ismert pudingról beszélünk.
A félreértés oka. A „pudding” szó Angliában nem az itthon ismert édességet jelenti, hanem elsősorban a desszert szinonimájaként használják. Jelölhet továbbá valamilyen sós fogást is, amely a főétkezés része. Ilyen például a jól ismert „yorkshire pudding”, amely egy lisztből, tojásból, tejből, olajból készített hagyományos angol köret. Legtöbbször a tradicionális „roast dinner” mellé eszik, amit nekem is szerencsém volt kipróbálni.

Ez a három egyszerű példa jól mutatja, hogy a szavak jelentése mennyire egybeolvad az ország szokásaival, kultúrájával, és néha bizony mélyebbre kell ásnunk egy-egy szó jelentéséért, de legalábbis érdemes megkérdeznünk, hogy: „Arra gondolsz, amire én gondolok?”